A 3. század második felétől kezdődően a gótok kiterjesztették politikai és katonai uralmukat a Dnyeper és a Keleti-Kárpátok közötti kiterjedt területre. A korszakra vonatkozó régészeti leletek a Marosszentanna – Csernyahov kultúrához tartoznak, mely a gótokon kívül a térségben lakó más etnikai csoportokat is magába foglalt. A rómaiak Daciából történő kivonulása után ennek a kultúrának a hordozói behatoltak Erdélybe, és a két névadó temetkezési hely közül az egyik éppen itt, a Maros völgyében található.
A Marosszentanna – Csernyahov kultúra egyik jellemzője a birituális temetkezés, vagyis a hantolás és a hamvasztás együttes előfordulása. A férfiakat általában fegyverek nélkül temették el. A magas rangú nők halotti öltözetét a vállakon egy-egy fibulával, a derékon pedig övvel fogták össze. A marosszentannai (Maros megye) 40. sírban talált fibulák és az ezekhez hasonló példányok a kultúra jellegzetes tárgyai. Ezekből alakultak ki a későbbi, hun kori változatok.
Egy sajátos temetkezési szokás volt a kerámia-, és olykor üvegedényekből álló készletek sírba helyezése. A gazdagabb temetkezésekben, mint például a marosszentannai 31. sírban, az edények száma meghaladhatja a tízet.
40. számú női sír, Marosszentanna (Sântana de Mureș, Maros m.), 4. század
1. Üveggyöngyök, Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum, Kolozsvár
2–3. Ezüst fibulák, Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum, Kolozsvár
4. Bronz csat, Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum, Kolozsvár
5. Kerámia orsógomb, Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum, Kolozsvár
31. számú gyereksír, Marosszentanna (Sântana de Mureș, Maros m.), 4. század
1–8. Kerámia edények, Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum, Kolozsvár