/media/uploads/2024/04/16/11-kincslelet-a-pincebol.mp3
Fortuna Felix – mondták gyakran az ókorban. A régészeti kutatásban sincs ez másként. A szerencse életkortól és tapasztalattól függetlenül bárkire rámosolyoghat. Így történhetett, hogy a Hintz-ház épületének restaurálásakor egy régészhallgató, Vágó Katalin, aki részt vett az épület pincéjében végzett megelőző régészeti feltárásokon, 2020 márciusában kettős éremkincsre bukkant.
Egy kincs előkerülése nagyszerű dolog a történettudomány szempontjából, hiszen a pénzek nagyon sok érdekes dolgot mesélhetnek a múltról. A Hintz gyógyszertár pincéjében elásott kincs Kolozsvár történetének egy kevésbé ismert korszakát tárja fel előttünk, ugyanakkor egy eddig ismeretlen személy szomorú történetét is elmeséli.
Három alapvető kérdés merül fel egy kincslelet előkerülésekor: ki rejtette el, mi okból, illetve, miért maradt rejtve ilyen hosszú időn keresztül? Írott források hiányában ezek a kérdések csupán részlegesen válaszolhatók meg. A 19. század szerencsére bővelkedik írott forrásokban. A hatóságok hivatalos dokumentumai mellett, a helyi újságok és folyóiratok hitelesen és közvetlen hangnemben írnak a város életéről. Ezekből kiindulva kerestük a választ a fent említett három kérdésre.
MILYEN TÖRTÉNELMI KONTEXTUSBAN KERÜLT ELREJTÉSRE?
/media/uploads/2024/04/16/11a-milyen-tortenelmi-kontextusban-kerult-elrejtesre.mp3
A kincslelet 972 darab érméből áll, melyeket két ásványvizes palackban rejtettek el. A palackok agyagból készültek és bélyegzővel voltak ellátva. A kerámia felületére bepecsételt bélyegzők bizonyítják, hogy távolról importálták és a Hintz patikában gyógyvízként árusították őket. A palackok a mai Csehország északnyugati részéről, Karlovy Varyból (a régi Karlsbad), illetve Zaječicéből származnak. Mindkét helység híres fürdőhelynek számított már a 19. század közepén.
Az éremkincs legnagyobb részét 1868 és 1872 között, az Osztrák-Magyar Monarchia által kibocsátott 10 és 20 krajcáros ezüstpénzek teszik ki. A hétköznapi pénzeken kívül néhány értékesebb darabot is találunk: 17 ezüst tallért a 18–19. századból és 5 aranyérmét (forintot) a 19. század közepéről. A legfrissebb érmék keltezése 1872, mely arra utal, hogy a kincs elrejtését ehhez az évhez közel kell keresnünk. A legvalószínűbb, hogy a pénzeket 1873-ban ásták el, annál is inkább, mivel Kolozsvár ebben az évben megrendítő események szemtanúja volt.
1873. május 9-én összeomlott a bécsi értéktőzsde. Ez a dátum tekinthető a történelem első "fekete péntekének", hiszen a Monarchia egyik virágzó időszakának végét jelentette, általános gazdasági és pénzügyi válságot idézve elő. A tőzsdekrach híre hamarosan Erdélybe is eljutott. A kolozsvári Magyar Polgár című napilap, amely a progresszív polgárság szócsöve volt, néhány nappal a tőzsde bukása után terjedelmes cikket közölt a címlapon „A szédelgés első eredménye" címmel. A cikk élesen bírálta a spekulatív tőzsdei ügyleteket, amelyek „gombamódra" terjedtek el a vidéki városokban is. A szerző aggodalmát fejezte ki a válság esetleges átterjedése miatt Pestre, de Erdélybe is, mert „ha Bécsben baj van, mi is szenvedünk" – írják a lapban.
Mintha ezek a csapások nem lettek volna amúgy is elég súlyosak, 1873 tavaszán kitört az utolsó nagy kolerajárvány, mely általános pánikot idézett elő és a nyári hónapokban megtizedelte Kolozsvár lakosságát.
Az Erdélybe is begyűrűző pénzügyi problémákat súlyosbította a katasztrofálisan rossz termés, mely a szárazság és a gabonabetegségek következménye volt. A pénzügyi válság egyik kedvezőtlen hatása a készpénz hirtelen eltűnése volt, ami a kolozsvári újságokban is tetten érhető. 1873. augusztus 10-én az Erdélyi Gazda című lap egyik küküllővári tudósítója arról panaszkodott, hogy az aszály tönkretette a földeket és a legelőket, a jószágnak nincs mit ennie, a hús ára drasztikusan csökkent, de senki sem vásárol, mert „úgy látszik, hogy a legfontosabb gazdasági erő – a pénz – mindenütt hiányzik".
CINE și DE CE?
/media/uploads/2024/04/16/29-cine-si-de-ce.mp3
A régészet és a történetkutatás néha hasonlít egy bűnügyi nyomozáshoz, vagy éppen egy kirakós játékhoz. Az igazság feltárásához minden részletnek a helyére kell kerülnie. A Hintz-ház pincéjében előkerült kincslelet megfejtésének kulcsa az érmek korabeli értékének a meghatározása volt. Az éremkincs különböző pénzeit korabeli valutában körülbelül 237 osztrák értékű ezüstforintra lehetne átváltani.
A pénz értéke viszont nem egy abszolút dolog, hanem a fizetések és az árak függvénye. Ha a korabeli fizetéseket nézzük, az derül ki, hogy 237 forint nem volt egy hatalmas összeg, persze attól is függ, hogy kinek. Sikerült megállapítani, hogy egy városlakó, aki a középréteghez tartozott, az elásott pénzből néhány hónapig fedezni tudta legszükségesebb kiadásait.
A Hintz család viszont köztudottan a város krémjéhez tartozott. Nehezen elképzelhető, hogy a Hintz család bármely tagjának szüksége lett volna arra, hogy egy viszonylag szerény összeget elásson a házuk pincéjében.
Akkor mégis ki lehetett a pénz tulajdonosa?
Egy gazdaságilag válságos időszakban, amikor a pénzintézetek sem voltak elég biztonságosak, a Hintz-ház raktárként használt pincéje ideális helynek tűnhetett a félretett pénz elrejtésére. A kincs tulajdonosa nem véletlenül választotta a gyógyszertár pincéjét, ahová a házból és az udvarról is le lehetett jutni. A hely egyszerre volt biztonságos és hozzáférhető. Az elrejtő meg volt győződve arról, hogy szükség esetén bármikor lemehet és kiáshatja a palackokat. Így minden jel arra utal, hogy az “elkövető" állandó jelleggel az épületben dolgozott. A kincs összértéke alapján, a pénz tulajdonosa tehát egy átlagos jövedelemmel rendelkező személy lehetett, aki nagy valószínűséggel az 1870-es évek elején, a Hintz gyógyszertár egyik alkalmazottja volt.
A legnehezebb kérdés talán az, hogy MIÉRT MARADT REJTVE a kincs másfél évszázadon keresztül?
Eddig nem került elő közvetlen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy mi történt a tulajdonossal, miért nem tudott hozzáférni az elrejtett pénzhez, illetve mi okból nem tudta (esetleg nem akarta) megosztani a titkot valakivel. Talán egyedülálló, magányos ember volt, aki senkiben sem bízott? Ez is lehetséges.
Mindenesetre nagyon valószínű, hogy a Kolozsvárt megtizedelő kolerajárvány volt az oka annak, hogy a pénzt csak napjainkban találták meg. A Hintz-házban előkerült éremkincs egy emberi tragédia kézzelfogható bizonyítéka, hiszen a tulajdonos megbetegedése és hirtelen halála tűnik a leghihetőbb történetnek.