Történet
Az 1859-ben megalapított Erdélyi Múzeum-Egylet keretein belül jött létre az Érem- és Régiségtár gyűjteménye. Ezen a gyűjteményen belül egy jelentős római kori feliratokat és szobrászati emlékeket tartalmazó tárgycsoportot alakítottak ki, melynek nagy része Dacia tartomány Kárpátokon belüli területeiről származott és vásárlások, adományok, valamint régészeti ásatások révén került az állományba.
1872-ben, az I. Ferenc József Tudományegyetem megalapítását követően az Erdélyi Múzeum-Egylet gyűjteményei, köztük az Érem- és Régiségtár is, az egyetem kezelésébe került át, így 1901-ben a gyűjteményeket az egyetem központi épületébe szállították. 1903-ban, az épület alagsorának egyik helyiségében nyitották meg először a gyűjteményeket a nagyközönség számára. 1912-ben új épületet béreltek a múzeum kiállításai számára, azt a bérházat, mely ma is az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum székhelye, s egy évvel később itt nyitották meg újból a múzeum kiállításait is. Ekkor a római feliratos emlékeket az épület kapualjában helyezték el.
1919-ben az Erdélyi Múzeum-Egylet gyűjteményei az újonnan alapított I. Ferdinánd Király Egyetem Régészeti- és Éremtani Intézetének kezelésébe mentek át. Tíz évvel később, az átszervezését követően, az intézet a Klasszikatudományi Intézet néven működött, gyűjteményeit a Régiségek Múzeuma kezelte. Az egyetem főépületéből az új székhelyre szállították a régészeti, történelmi vonatkozású és az éremtani gyűjteményeket, amelyeket kronologikus rendben és tárgytípusok szerint helyeztek el, a római kőtár a földszintre került. A Régiségek Múzeumának hivatalos megnyitójára, s ezen belül a római kőtár avatójára, 1933. május 27-én került sor. Ebben az időszakban a gyűjtemény számos olyan faragvánnyal bővül, melyek a római kori Dacia településeinek és castrumainak régészeti ásatásai során kerültek napvilágra. 1948-tól a múzeum gyűjteményeit a Román Akadémia alá rendelt Történeti Intézet kezelte.
1963. január 1-jén alapítják a Kulturális és Művészeti Állami Bizottság alá rendelt Kolozsvári Történeti Múzeumot. 1960 után átszervezték a kiállításokat, az új ideológiai diskurzushoz való igazodás érdekében, eképpen felszámolták a régi egyházművészeti kiállítást és azokat a tárgyakat helyezték előtérbe, melyek a kizsákmányolt társadalmi rétegeket mutatták be, a római kőtárat viszont a fenti változások nem érintették.
Az 1989. év végi események után a múzeum kiállításainak nagy részét fokozatosan átrendezték a jellegezetes kommunista diskurzust szolgáló elemek felszámolásával, a római és a középkori kőtár kivételével. E két utóbbi kiállítás továbbra is nyitva maradt, viszont a korszakra jellemző csökkenő látógatószám a tárlatvezetések számát is egyre csökkentette. Anyagi fedezet hiányában nem volt lehetőség a római kőtár felújítására. A fűtési rendszer hiánya, a terem lehangoló képe, valamint a régészeti ásatásokból származó leleteknek a kőtár padlóján való tárolása miatt a kiállítótér teljes mértékben elvesztette vonzerejét. Az 1990-es évek elejétől fokozatosan bezárták a látogatók előtt, és csak néha nyitották meg a szakemberek és az egyetemi előadások, stb. számára.
A Kulturális Minisztérium és az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum által támogatott felújítási terv alapján 2024-ben felújították a római kőtárat és újból megnyitották kapuit a látogatók előtt.
A kiállítás általános bemutatása
A római kőtár Erdély ókori történetének reprezentatív leleteiből tevődik össze, melyek nagy része Dacia tartomány Kárpátokon belüli területeiről származik.
A bemutatott tárgyak jelentős része közismert a kutatók számára, és felirataik vagy ábrázolásaik révén a római kori Dacia lakosságának számos jellemzőjét mutatják be. Így az epigráfiai és a szobrászati emlékek az etnikai, szociális, gazdasági, közigazgatási, katonai struktúrák, a vallási élet és a temetkezési szokások, a művészeti megnyilvánulások, a hétköznapi élet és a beszélt nyelv tanulmányozásának jelentős forrásaiként értékelhetőek. Egyes tárgyak kiemelkedő tudományos jelentőséggel bírnak a jellegzetes vonásaik, egyediségük, vagy a kutatók számára nyújtott információk típusa révén.
A gyűjteményt a római kori Dacia bányáiból kitermelt márványból, mészkőből, homokkőből és vulkáni tufából faragott epigráfiai emlékek, domborművek és szobrok alkotják, valamint olyan emlékek is, melyeket más tartományokból importáltak. A funkciójuk alapján a következő típusokba sorolhatóak: síremlékek, fogadalmi emlékek, köztéri emlékművek és építészeti töredékek.
SÍREMLÉKEK
Ebbe a típusba azon tárgyak tartoznak, melyek a vallási hiedelmek és szokások tárgyi megnyilvánulásaiként a másvilágra utalnak és melyeket a római tartomány lakosai a temetőikben helyeztek el:
1. A szarkofágok az elhunyt földi maradványainak elhelyezését szolgálták, és két részből az arcából (láda) és az operculumból (fedél) álltak;
2. A sírkövek (sírsztélék, oltárok, kőtömbök, pillérek), melyek feliratai az elhunyt életére vonatkozó információkat tartalmaznak. Ezek rendszerint a D M (Dis Manibus – A halottak lelkeinek) formulával kezdődnek, amelyek az elhunyt neve, rangja vagy foglalkozása, méltóságai vagy fokozata (ha van), az életkora, katonai szolgálatának időtartama és azon személyek nevei követnek, akik a síremléket állíttatták (családtagok, örökösök vagy katonatársak). Ezekhez kapcsolódnak különböző kompozit emlékek alkotóelemei is, mint például a medaillonok, átvezető elemek, lábazatok, toboz- és koronázódíszek. A síremlékeket az elhunytakat, valamint különböző szimbolikus temetkezési jeleneket és képeket ábrázoló domborművek díszítik;
3. Sírépítmények mint például az aediculák, mauzóleumok és sírkertek. Számos tárgytípus a fenti építményekből származik (koronázódíszek, lábazatok, feliratos emléktáblák). Ezekben az építményekben az elhunytakat ábrázoló szobrok is helyet kaphattak.
FOGADALMI ÉS VALLÁSOS EMLÉKEK
Ez a csoport azon tárgyakat foglalja magába, melyek a tartomány mitológiai és vallási világát ábrázolják, és a vallási jelenségek, valamint az ember és a szakralitás közti kapcsolat kutatásának legfontosabb forrásait képezik:
1. A görög-római hitvilág isteneinek, valamint az ún. barbár (keleti, kelta, germán) istenek számára felajánlott feliratokat tartalmazó oltárok. A fogadalmi szövegek latin nyelven íródtak. Ezek rendszerint annak az istennek a nevét tartalmazzák, aki számára emelték az oltárt, viszont a felajánló nevét, esetenként a felajánló mesterségét és tisztségeit is megemlítik. A feliratok alkalmanként kitérnek a felajánlás okára is.
2. Isteneket ábrázoló fogadalmi és vallásos domborművek. Ezeket esetenként az isten és felajánló nevét tartalmazó feliratok is kiegészíthetik.
3. Isteneket ábrázoló fogadalmi és vallási témájú szobrok.
KÖZTÉRI EMLÉKMŰVEK
Ebbe a csoportba azok a nyilvános, hivatalos funkciót betöltő emlékek tartoznak, melyek a tartomány társadalmának politikai hűségével, építőtevékenységével vagy épületeivel kapcsolatosak:
1. A császárnak dedikált feliratokat tartalmazó oszloptalapzatok;
2. A távolságokat jelölő mérföldkövek (miliaria), melyek a fő közlekedési útvonalak mentén álltak, az út irányát, valamint két jelentősebb település közti távolságot, az útépítés évét és azon személyek nevét jelölték, akik az út építését elrendelték.
Építészeti emlékek
Az építészeti emlékek, ép vagy töredékes formában, szemléletes módon mutatják be azt, hogy hogyan építkeztek és hogyan díszítették épületeiket a római Dacia lakosai. Ebbe a csoportba olyan oszlopok, oszlopfők és talapzatok tartoznak, melyek középületekről és magánépületekről származnak.
Görög, hellenisztikus és római emlékek gipszmásolatai
Bár a gipszmásolatok sohasem képezték a római kőtár szerves részét és a kiállított anyag illusztrációs háttereként voltak jelen, ezek a műtárgyak is kulturális javakat képviselnek, melyek az újkorban oktatási céllal készültek, híres ókori emlékek hű másolataiként. Ezen másolatok egy része a kőtár terébe beugró erkély mellvédjén látható. A kiállított gipszmásolatok egy nagyobb gyűjtemény részét alkotják, mely a görög-római emlékek kópiáin kívül egyiptomi és középkori emlékek gipszmásolatait is magába foglalja.