1. vetítés
A miliaria a római Daciában
A rómaiak a miliarium, miliaria (vagy milliarium, milliaria) kifejezést az utak mellett elhelyezett és a települések közti távolságot jelölő mérföldkövek megnevezésére használták. Az emlék neve a milia mértékegységből származik, mely 1000 lépést (1478,5 m) jelentett. Ezeket a mérföldköveket különböző típusú és formájú kőből készítették, viszont a legelterjedtebbek a hengeres alakúak voltak. Általában földbe süllyesztett, hasáb alakú talapzatuk volt.
A két kiállított miliaria Mérából (Kolozs megye) és Miciából (Vecel, Hunyad megye) származnak.
A mérai miliariumot Marcus Aurelius és Lucius Verus császárok idejében, pontosabban Kr. u. 165-ben állították. A felirat utólag vésett, utolsó sorai egy Caracalla császár (Kr. u. 198–217) idejében történt felújításra utalnak. Az út felújítása Napoca és Porolissum városai megbízásából készült. A felirat feltételezhezően a Napoca és Méra közti távolságra tesz említést. Eképpen a X-es számjegy (vagy XI-es), a milia passuum a Napoca és Méra közti távolságot jelöli. Mivel a Napoca–Porolissum közötti útszakasz annak a központi útvonalnak a része volt, mely Dacia tartományt a Dunától északig szelte át, ez a miliarium arról tanúskodik, hogy a római császárok folyamatosan gondoskodtak a tartomány úthálózatának kiépítéséről és karbantartásáról.
A miciai miliariumot Vecel (Hunyad megye) Kr. u. 251–253 között emelték, valószínűleg a Maros völgyén végigvonuló katonai útvonal felújítása alkalmával. A feliratban megemlített 45.000 lépés (kb. 70 km) az Apulum–Micia közti távolságot jelöli.
A rómaiak különleges jelentőséget tulajdonítottak az utaknak, mivel ezektől függött a Római Birodalom biztonsága és sikeres közigazgatása.
A leggyakrabban via néven nevezett utak általában 8 láb szélesek voltak, a lehető legegyenesebben épültek és a kanyarokban kétszeres szélességük volt. A rómaiak olyannyira tökéletesítették az útépítési technikájukat, hogy sikerült kimagasló minőséget elérniük. Az utakat több rétegben építették, melyekben különböző típusú kőanyag, a kavics, agyag és homokréteg váltotta egymást, míg a burkolatot kavicsból vagy kőlapokból alakították ki. Az utak szélén útszegélyt és csatornát képeztek ki, az esővíz elvezetésére.
Dacia tartományban gazdag úthálózat volt kiépítve. A legfontosabb út az volt, melyet Traianus császár építtetett, és melyet nem sokkal Dacia meghódítása után be is fejeztek. A császári út Lederatanál (Banatska Palanka), a Duna bal partján kezdődik és a tartomány legészakibb pontjára, Porolissumba érkezik. Az említett út a tartomány legjelentősebb városai és castrumai közti közlekedést biztosítva az összes katonai és városi központot összekötötte, a lakosság és az áruforgalom zavartalan közlekedésének érdekében.