2. vetítés
Dacia tartomány kőfaragó műhelyei
A kiállított síremlékeket, fogadalmi emlékeket, köztéri emlékműveket és a különböző építészeti elemeket Dacia tartomány kőfaragói készítették.
A rómaiak a kőfaragókat lapicida (lapicidae) kifejezéssel nevezték meg. Ezek a mesterek az officinákban (officinae) dolgoztak, melyek a kőemlékek vágására, csiszolására, faragására és feliratozására szakosodott műhelyek voltak. A műhelyek a tartomány jelentősebb településein működtek és ezen települések valamint a környék lakosságának igényeit szolgálták ki. Természetesen vándormesterek is léteztek, akik a megrendelések függvényében a megrendelők által megszabott helyszíneken is dolgoztak.
A tartomány műhelyei a legfontosabb típusú emlékek és díszítéseik elkészítéséhez jellegzetes sablonokat használtak. A kőfaragók megrendelésre dolgoztak a tulajdonukban lévő minták felhasználásával, valamint a megrendelők ízlésének figyelembevételével. Néha természetesen különleges elemeket is használhattak, viszont ezek nem változtathatták meg az emlék jellegzetes vonásait, a megrendelő igényeinek kielégítése végett. A római Dacia faragványainak formai jellegzetességei és díszítőmotívumai a különböző művészeti minták hatásait és kölcsönhatásait, valamint a helyi műhelyek helyét mutatják a Római Birodalmon belül. Ugyanakkor a Dacia műhelyeiben készült emlékek, valamint az emlékek tartományon belüli kölcsönhatása nemcsak a művészeti, társadalmi, gazdasági élet aspektusait, hanem a rómaiasodás mértékét és a római életmódhoz való alkalmazkodás szintjét is jelzik.
A kőanyagot kőtömb formájában termelték ki a kőbányákból és szállították tovább a műhelyekbe. Léteztek a bányák közelében működő műhelyek is, ahol helyben különböző típusú emlékeket készítettek. A követ manuálisan és különböző műszaki berendezések segítségével termelték ki. A római Daciában különböző típusú mészkövet, homokkövet, andezitet és márványt bányásztak.
A kő faragásához, csiszolásához, véséséhez különböző típusú szerszámokat használtak. Ezek közül pár eszköz képe az emlékeken is megjelenik. Egy napocai fejezeten pár jellegzetes kőfaragó szerszám képe látható.
A kőfaragványok jellegzetes stílusjegyei, valamint a félkész állapotban megtalált emlékek számos daciai kőfaragó műhely létét bizonyítják.
Dacia Porolissensis a nagy számban előállított faragvány, főképpen síremlékek készítésével tűnik ki. A műhelyeket a szakemberek a termékeik jellegzetes vonásai alapján osztályozzák. Dácia északi részének legjelentősebb kőfaragó központjai Potaissa és Napoca városában működtek, melyeket Szamosújvár, Porolissum, Optatiana, Sebesvár, Samum és Gyalu követett. A Dacia Porolissensisben faragott síremlékek, melyek nagy része Potaissa – Napoca övezetében készült, hasonló képzettségű, szűk csoportot alkotó mesterek munkája. Fennáll annak is a lehetősége, hogy ezeket vándormesterek, vagy egy olyan műhelycsoportosulás tagjai készítették, akik ugyanazon „anya-műhelyˮ körül jöttek létre.