Sírsztélé; Micia (Vecel, Hunyad megye); Kr. u. 3. sz.
Sírsztélé patkóíves fülkével, melyben az elhunytakat ábrázoló medaillon található. A felső sorban két nő és egy fiatal férfi, míg előttük, az alsó sorban egy férfi és egy gyermek ábrázolása látható.
A sztélét Aurelia Surilla állíttatta családtagjai számára: férjének, az 50 évesen elhunyt Aurelius Maturusnak?, aki a Cohors II. Flavia Commagenorum veteránja volt, valamint gyermekeiknek: a 19 évesen elhunyt Aurelius Primanusnak, a 20 évesen elhunyt Aurelius Surusnak, a Numerus Maurorum Miciensiumból és a 18 évesen meghalt Aurelia Eustinának. A család összes tagja az Aurelius gentiliciumot viseli, melyet Aurelius Maturus letelepedése és a római állampolgárság megszerzése után kapott. Ő a Micia székhelyű kommagén cohorsok közé, míg fia, Aurelius Surus, az ugyanott állomásozó Numerus Maurorum Miciensium nevű segédcsapatba volt besorozva. A lány neve helyesen Iustina lenne. A feliratban a milis szó helyett a miles szerepel, mely Daciában elég gyakran előfordul, és valószínűleg a szó hétköznapi kiejtési formáját jelöli. Egy másik nyelvészeti érdekesség az mm mássalhangzó kettőzésnek (gemináció) egyszerűsítése, a Com(m)agenoru(m) névben, valamint az utolsó mássalhangzó elhagyása, melyek olyan tulajdonságok, melyek a beszélt nyelv hatására jelennek meg az írott szövegekben is. A feliratban több ligatúrát is használtak, a főnevek esetében: MAT, VRV a Maturus, AN az an(nis), AVR, EL az Aurelia, ATE a mater, XV a XVIII-ban.
Felirat: D(is) M(anibus) / Aur(elius) Maṭuṛuṣ vet/eranus c(o)hor(tis) / Com(m)agenoru(m) vix(it) an(nis) L Aur(elius) Prima/nus vix(it) an(nis) XVIIII Aur(elius) / Surus milis N(umeri) Ma(urorum) / M(iciensium) vix(it) an(nis) XX Aur(elia) Eus/tina vix(it) an(nis) b(ona?) s(alute?) XVIII Aurel/ia Surilla mater p(ro) p(ietate) f(ecit) / b(ene) m(erentibus).