Ékkőberakásos fibulák
A szilágysomlyói kincs tekintélyes számú fibulát tartalmaz. Az ónixköves császári fibulán kívül a második leletben további tíz fibulapár került elő. Ezek közül az egyik pár korong alakú, a többi az úgynevezett lemezes kengyelfibulák típusához tartozik. Ezek a hun kori női viselet jellegzetes elemei, melyeket párban, a vállon viseltek. A szilágysomlyói fibulákat egy hosszabb perióduson keresztül gyűjtötték össze. A korábbi darabok kisebbek, és a legmagasabb szintű technikai eljárásokkal készültek, egyesek teljes mértékben aranyból. A korai darabok közül kiemelkedik egy zománcberakással és egy nagyméretű karneol kabosonnal* díszített fibula. Ezek a fibulák minden valószínűség szerint a Római Birodalom valamelyik műhelyében készültek. A második csoportba tartozó fibulák nagyobb méretűek, öntött ezüstből készültek, elülső részükön pedig vékony aranylemezzel vonták be őket, melyeket ékkőberakások díszítenek. A kisméretű kövek, a hun korszak ízlésére jellemző polikróm stílusnak megfelelően, geometrikus formákba rendeződnek. A második csoportba tartozó fibulák későbbiek, viszont ezeken is egyértelmű kopásnyomok fedezhetők fel. A szilágysomlyói típusú fibulákat a régészeti kutatásban a keleti germán népekhez kötötték. Az aranylemezzel bevont és ékkőberakással díszített példányok az arisztokrácia legelőkelőbb női tagjaihoz kapcsolhatók, és viszonylag ritkának számítanak, ugyanakkor elterjedésük a Krím félsziget és Franciaország között húzódó, kiterjedt régiót öleli fel. *A kaboson egy, a felső felén domború, csiszolt, nem facettált kő, melynek alsó fele laposra vágott.
Ónixköves fibula*
Formai szempontból az ónixköves fibula egy római mécses formáját utánozza. Központi díszítő eleme egy tökéletesen csiszolt ónix kő, melynek eleganciáját más féldrágakövek (almandin, füstkvarc, karneol) és színes üveg egészítik ki. A csat hátlapra rögzített tűjének már az ókorban nyoma veszett. Ezek a nagyméretű aranyfibulák a római császár díszöltözetének fontos kiegészítői voltak, és a császári jelvényekhez tartoztak. A fibula a köpenyt (chlamys) vállnál rögzítette, ahogyan azt az I. Justinianus bizánci császárt (527–565) vagy Nagy Theoderik osztrogót királyt ábrázoló mozaikon is megfigyelhetjük a ravennai Sant’Apollinare Nuovo bazilikában. A szilágysomlyói kincslelet ónixberakásos fibulája egyedülálló a világon, és a máig fennmaradt császári fibulák legimpozánsabb példánya. Ónixköves fibula* Formai szempontból az ónixköves fibula egy római mécses formáját utánozza. Központi díszítő eleme egy tökéletesen csiszolt ónix kő, melynek eleganciáját más féldrágakövek (almandin, füstkvarc, karneol) és színes üveg egészítik ki. A csat hátlapra rögzített tűjének már az ókorban nyoma veszett. Ezek a nagyméretű aranyfibulák a római császár díszöltözetének fontos kiegészítői voltak, és a császári jelvényekhez tartoztak. A fibula a köpenyt (chlamys) vállnál rögzítette, ahogyan azt az I. Justinianus bizánci császárt (527–565) vagy Nagy Theoderik osztrogót királyt ábrázoló mozaikon is megfigyelhetjük a ravennai Sant’Apollinare Nuovo bazilikában. A szilágysomlyói kincslelet ónixberakásos fibulája egyedülálló a világon, és a máig fennmaradt császári fibulák legimpozánsabb példánya. Hogy került ez a császári fibula a Római Birodalom határától északra? A szilágysomlyói ónixberakásos fibula a barbár arisztokrácia és a késői Római Birodalom közötti összetett kapcsolatok élő bizonyítéka. A bizánci írott források szerint a római császárok ajándékként küldtek császári jelvényeket azoknak a barbár vezetőknek, akikkel szövetségre kívántak lépni. Ami a barbár királyokat illeti, érthető módon hasonlítani szerettek volna a római császárokra úgy a hatalom, mint a csillogás tekintetében. A különböző szertartásokon viselt öltözetük és kiegészítőik (például az ónixköves fibula, a miniatúrákkal díszített lánc, az emlékérmék) gyakorlatilag a barbár királyok beiktatási ünnepségének részét képezték, és viseletük biztosította legitimitásukat az alattvalóik előtt. *A fibula egy fémből készült kapocs, melyet az ókorban a ruházat vállon vagy derékon történő összekapcsolására használtak.