A marosszentgyörgyi (Maros megye) sír az 5. század második felére keltezhető, és a germán és keleti nomád stíluselemek ötvöződésének beszédes példája. A sír észak–déli tájolása, valamint a ló részleges eltemetése is a hun korszakra jellemző temetkezési szokás. A közepes termetű, 25–35 éves korában elhunyt férfi koponyáján mongoloid vonások és mesterséges torzítás nyomai láthatók. A DNS vizsgálatok szerint az elhunyt Belső-Ázsia térségéből származik. A sírleletek viszont nem a sztyeppei hagyományokat, hanem inkább germán és mediterrán hatásokat tükröznek. Ez a keleti származású férfi a Hun Birodalom bukása után Erdélyben maradt és beilleszkedett a korai gepida korszak katonai elitjébe.
1. számú férfi sír, Marosszentgyörgy (Sângeorgiu de Mureș, Maros m.), 5. század második fele
1. Kerámia korsó, Maros Megyei Múzeum
2. Tokos csontfésű, Maros Megyei Múzeum
3. Ékkőberakásos arany veret, Maros Megyei Múzeum