A népvándorlás kor kompetitív társadalmaiban az előkelők reprezentációja fontos szerepet játszott. A hatalom kifejezésének egyik fő eszköze a viselet volt. A vezető elit női tagjait teljes öltözetben, nemesfémből készült viseleti tárgyakkal és ékszerekkel temették el. Ezek a sírok rendkívül fontos forrást jelentenek a régészek számára a kor női divatjának rekonstruálása szempontjából. Bár a temetés pillanatában az elhunytat idealizált módon jelenítették meg, mely nem feltétlenül tükrözi a hétköznapi viseletét, a feltárt tárgyak és azok sírban elfoglalt helye fontos támpontot jelentenek a viselet részleges rekonstruálásában.
A Duna-vidék jelentős szerepet töltött be az 5. századi „nemzetközi” női divat kialakulásának folyamatában. A női leletegyüttesek hasonló felépítésűek: a ruhát a vállakon egy pár fibulával, vagy ritkábban egy pár tűvel fogták össze, derékon csattal rögzített övet viseltek. A leggyakoribb ékszerek a fülbevalók, az üveg-, és borostyángyöngyök, valamint a karperecek voltak. Az elhunytak mellett gyakran cipőcsatokat, táska, fésű és tükör maradványait is feltárták. A század második felében ez a „Duna-vidéki divat” szélesebb körben is elterjedt, a Gallia és a Kaukázus között húzódó területeken. Ebből alakult ki a Tisza-vidéki és az erdélyi gepida női viselet is.