/media/uploads/2025/06/25/hu-2.mp3
Adrien de Gerlache de Gomery belga báró a Brüsszeli Szabadegyetem École Polytechnique Alkalmazott Tudományok Karán tanult, bár apja katonai pályára szerette volna állítani. Első egyetemi vakációját tengeren töltötte tanuló matrózként, egy Antwerpen és New York között közlekedő transzatlanti hajón. Következő vakációja is hasonlóképpen zajlott. Bár nehézségekkel tele élmények voltak ezek, segítettek Adriennek megérteni, hogy a tenger a jövője. Családja elfogadta a vitorlázás iránti szenvedélyét, és a fiatal Adrien megszerezte apja engedélyét, hogy az akkoriban Belgiumban alapított Navigációs Iskolában tanuljon tovább.
Több mint hét évnyi, a világ tengerein és óceánjain eltöltött idő után, Adrien de Gerlache 28 évesen megszerezte a távolsági hajóskapitányi oklevelet. A különböző tengerentúli hajókon eltöltött évek egyúttal lehetővé tették számára, hogy csiszolja vitorlástudását és a hajózás titkainak mesterévé váljon. Vízrajzi megfigyelések, part menti felderítés és térképezés, óceáni és jég alatti felmérések, meteorológiai és sarki fény megfigyelések, tengerfenék kotrása és feltárása, a nyílt tengeri és mélytengeri növény- és állatvilág dokumentálása, valamint a mágnesesség tanulmányozása mind szerepeltek álmai expedíciójának célkitűzései közt.
Tárgyalásai eredménnyel jártak, és a Belga Földrajzi Társaság 1894 novemberében hivatalosan is támogatta elgondolását. A nemes ügy pártfogolása érdekében nagyszabású adománygyűjtő rendezvénysorozatot szerveztek, amelynek során bálok, elegáns estélyek, teadélutánok, konferenciák és hőlégballonos programok kerültek megrendezésre, ezek révén sikeresen megnyerték mind a felső körök, mind a szélesebb nyilvánosság érdeklődését és felkarolását. Annak ellenére, hogy pénzügyi kihívások nehezítették az útját, de Gerlache befolyásos körök tagjait tudhatta maga mögött, köztük az „Antarktisz Anyjaként" emlegetett Madame Léonie Osterriethet.