/media/uploads/2025/06/25/hu-4.mp3
1897 augusztus 16-án a Belgica felemelte horgonyát Antwerpen kikötőjében – ezzel hivatalosan is kezdetét vette Adrien de Gerlache-vezette nagy antarktiszi expedíciój. A hajó legénysége nehéz Atlanti-óceáni átkelés elé nézett: a kabinokban a hőmérséklet olykor elérte az 55 °C-ot, Racoviță és Arctowski tengeribetegséggel küzdöttek. Ritka nyugodt pillanataikban elkezdték berendezni tudományos laboratóriumaikat. „Minden anyagomat és minden üvegemet gondosan rögzítettem a célra készített polcokon, sőt még a mikroszkópomat is az asztalhoz csavaroztam; csak az expedíció természettudósa nem volt becsavarva – és ezt gyakran megbánta” – jegyezte meg évek múltán tréfásan Racoviță.
Október 6-án a legénység megünnepelte az Egyenlítő átlépését egy hagyományos „tengeri keresztelő” rituáléval – egy színes, jelmezes szertartással, ahol Neptunusz szerepét egy tapasztalt matróz játszotta, segítői között „sellők” és „királynők” is akadtak. Az újoncokat különféle próbáknak vetették alá, majd jelképes oklevelet kaptak, hogy immár a „tengerek népéhez” tartoznak.
Október 22-én a Belgica Rio de Janeiróba érkezett, ahol a helyi belga kolónia meleg fogadtatásban részesítette őket. Itt csatlakozott hozzájuk az amerikai orvos, Frederick Cook, aki fontos felszereléseket hozott a sarkkutatáshoz. Racoviță ezalatt külön útra indult: Patagónián és az argentin pampákon át utazott Punta Arenasba, hogy megfigyelje a dél-amerikai állat- és növényvilágot – először életében élőben látva azokat az állatokat, amelyeket addig csak könyvekből ismert.
A Belgica eközben áthajózott a Beagle-csatornán, és Lapataia szigetén szenet vett fel a motorhoz és a fűtéshez. Karácsony estéjét a hideg tengeren töltötték, majd Harberton felé vették az irányt. Újév napján a hajó zátonyra futott – kritikus helyzet volt, amelyből csak 22 óra múltán sikerült kiszabadulni. De Gerlache kivételes navigációs tudása mentette meg a helyzetet. Cook később tréfásan úgy fogalmazott: „Ez volt a Belgica első tudományos felfedezése – egy zátony.”
1898 január 7-én a Belgica lehorgonyzott States Islanden, ahol készleteiket töltötték fel, új szigeteket neveztek el és tudományos vizsgálatokat végeztek. Január 14-én elhagyták az utolsó lakott földdarabot – innen már csak a végtelen, fagyos ismeretlen várt rájuk.
Február 1. és 7. között egy pingvinkolóniára bukkantak egy kisebb szigeten, amelyet Racoviță korábbi, középiskolai, a természettudományokat okatató tanára, Cobălcescu után nevezett el. Február 8-án tovább dél felé haladva a nemrég elhunyt Carl Wiencke tengerész emlékére elnevezték a Wiencke-szigetet.
Február végére a Belgica feltérképezte a Hughes-öblöt és Graham-földet. De Gerlache – bár tisztában volt a közeledő sarki tél veszélyeivel – úgy döntött, tovább folytatja a felfedezést. A hajó előre látható módon jégcsapdába került. A legénység így elsőként telelt át az Antarktiszon.
A körülmények embert próbálóak voltak: orkánszerű szél, hóviharok, sarki sötétség. A hajó lassan araszolt előre a jégtáblák között – mint egy fagyott mesében, amelynek hősei hús-vér emberek voltak. A legénység tagjai bátorságról, összetartásról és rendkívüli kitartásról tettek tanúbizonyságot.