Miután az expedíció visszatért Európába, az összegyűjtött növényeket, állatokat, kőzeteket, valamint az éghajlatra és a jég alatti életre vonatkozó megfigyeléseket a kor legkiválóbb kutatóinak juttatták el: összesen 80 szakember dolgozott a különféle tudományterületeken szerte Európából. Ezzel kezdetét vette egy nagyszabású szerkesztői munka, amelyet Georges Lecointe és Emil Racoviță koordinált.
Az eredmények publikálása több mint 40 évig tartott, 1901 és 1949 között, és a Belga Antarktiszi Expedíció című sorozatban jelent meg, több mint negyven évnyi munkával kilenc vaskos kötet és tucatnyi füzet született — egy valódi Antarktisz-enciklopédia.
A két koordinátor folyamatos levelezést folytatott a szerzőkkel és szerkesztőkkel, amint azt az archívum lenyűgöző dokumentumai is bizonyítják. Az első öt kötet a következő területekkel foglalkozik: I. kötet – vízrajz; II. kötet – a világ csillagászata és fizikája; III–IV. kötet – meteorológia; V. kötet – óceánográfia és geológia. A következő négy kötet (VI–IX) az élettudományoknak szentelték: a botanika 9 füzetből, a zoológia pedig nem kevesebb, mint 63 füzetből áll, ami jól tükrözi a gyűjtött anyagok gazdagságát, különösen Emil Racoviță munkásságának köszönhetően.
A Belgica expedíció valóban egy nagyszerű tudományos küldetés volt, amely megalapozta a mai sarkkutatást. Románia számára pedig egy tudományos hagyomány kezdetét jelentette Emil Racoviță úttörő szerepében. Az expedíció tagjai hősökké váltak: a Belgica volt az első hajó, amely az Antarktiszon telelt át, páratlan adatokat gyűjtve az éghajlatról, az állatvilágról, az óceánográfiáról és a mágnesességről. Ismeretlen szigeteket, partokat és fajokat fedeztek fel.
1899 november 18-án, a Belga Királyi Földrajzi Társaság ülésén Georges Lecointe így fogalmazott: a Belgica „sokkal többet hozott haza, mint egy telelést és két halálesetet.”/media/uploads/2025/06/25/hu-7.mp3