/media/uploads/2025/06/25/hu-6.mp3
Mit hozott haza az Antarktiszról a Belgica expedíció? Nem aranyat vagy rejtett kincseket, hanem valami sokkal értékesebbet: tudást. A Belgica útja során készített sztereoszkopikus fényképek — speciális, 3D-s képek, melyeket üveglapokra rögzítettek — nemcsak az Antarktisz távoli, még soha nem látott tájairól, például a Bellingshausen-tenger jégtáblájáról vagy az Antarktiszi-félszigetről születtek legelső fényképek, hanem igazi műalkotások is voltak. Az expedíció hivatalos fotósa, Dr. Frederick Cook, spontán és szellemes személyiségével, valamint kivételes megfigyelőképességével olyan harmonikus kompozíciókat alkotott, amelyek páratlan minőségűek voltak. A fotófelszerelés beszerzéséről maga Emil Racoviță gondoskodott: német és francia gyártású eszközöket használtak, Zeiss objektívekkel, amelyek művészi értékük mellett jelentősen hozzájárultak a világtérképek „fehér foltjainak” feltérképezéséhez.
Az expedíció legnagyobb tudományos értékét azonban a holotípusok jelentették — azok az egyedi példányok, amelyek alapján új fajokat írtak le. Körülbelül 290 új növény- és állatfajt (főleg gerincteleneket) fedeztek fel, amelyek közül bár néhányat később szinonimaként azonosítottak, tudományos jelentőségük vitathatatlan. Ezek a felfedezések nagyban hozzájárultak a déli-sarkvidéki ökoszisztéma és a környező tengerek jobb megértéséhez.
Az Antarktiszról begyűjtött biológiai és geológiai anyagokból nyert ismeretek az expedíció valódi kincsét jelentik. A brüsszeli Királyi Természettudományi Múzeum ma is őrzi a gyűjtemény legértékesebb darabjait: császárpingvineket, gentoo- és Adélie-pingvineket, fókacsontokat és -embriókat, valamint alkoholban tartósított mélytengeri halakat. Egy egyszerű üveglemezen pedig szinte alig látható egy apró, szárny nélküli légy, a Belgica antarctica — az egyetlen faj, amely sikeresen alkalmazkodott a Déli-sark viharos szeleihez, és amelyet az expedíció után írtak le először.
Emil Racoviță alapította meg az antarktiszi fókaembriók első gyűjteményét, és jelentős munkákat publikált a bálnákról; ő volt úttörője az ökológiának és etológiának. Henryk Arctowski javaslatot tett egy nemzetközi sarkkutató állomáshálózat létrehozására, és úttörő szerepet játszott az éghajlattanulmányokban; ma az ő nevét viseli a lengyel kutatóállomás. Georges Lecointe alapvető térképeket és csillagászati megfigyeléseket készített, amelyek jelentősen segítették az Antarktisz feltérképezését. Roald Amundsen ezen az expedíción kapta meg első leckéjét a sarkkutatásban, és később ő lett az első ember, aki elérte a Déli-sarkot. Frederick Cook, az expedíció orvosa és fotósa, kulcsfontosságú pillanatokat örökített meg, és nélkülözhetetlen szerepet játszott a legénység túlélésében.