/media/uploads/2024/10/07/11-kardos-marci.mp3
Elemund vagyok, Beremud fia, a gepida nemzetségből. Mielőtt magamról mesélnék, szeretnék néhány szót ejteni a családomról, és arról, hogyan jutottam idáig. Gyerekkoromban mindenki azt mondta, hogy leginkább nagyanyámra, Rosamundára hasonlítok. Ő a gepidák közül való volt és Ardarik király idejében élt, sőt, fiatal korában még Attilát is láthatta. Sajnos, nem ismertem őt, pedig igen idős korában hunyt el, és családunkban gyakran emlegették bölcsességét.
Apám úgy mesélte, hogy nagyanyámat nagy pompával és legszebb ékszereivel együtt temették el. Az eseményen az egész falu részt vett, még a legelőkelőbbek is, hiszen mindnyájan ismerték, és nagyra becsülték tanácsait.
Mint családom minden férfi tagja, egész életemben a népemért harcoltam. És tudjátok meg, nem voltam akárki! A harcok során embereimmel bejártuk a Gepida Királyság széle-hosszát, napnyugaton egészen a Tisiáig, dél felé a Savus folyóig, napkeleten pedig, a Marisián túl, egészen a nagy hegyekig.
Amikor legutóbb Sirmiumban, a fővárosunkban jártam, sok változást láttam. Elképedtem, hogy a királyunk, Kunimund is saját pénzt veretett, mint az osztrogótok vagy a rómaiak.
Azon is elcsodálkoztam, hogy mennyire fontosak lettek az ariánus keresztények. Úgy hallottam, hogy most már saját püspökük is van Sirmiumban. Legyen az ő bajuk! Mi itthon megőriztük szüleink vallását, és a saját isteneinkhez imádkozunk. Most Sirmium a királyság fővárosa, de ez nem volt mindig így. Ezt az ősi római várost az osztrogótok és a keletrómaiak is meg akarták szerezni, mert igen fontos stratégiai pontnak számít. Aki Sirmiumot bírja, az uralja az egész környéket. A gepidák még a születésem előtt foglalták el, majd egy időre ellenségeink, az osztrogótok tették rá a kezüket, most azonban újra a miénk. Ezzel még a római császárt is magunkra haragítottuk, aki a langobardok pártján állt, amikor azok ellenünk fordultak. Ezek a „hosszú szakállnak” nevezett népek napnyugatról jöttek, és elfoglalták Pannoniát, ahol azelőtt az osztrogótok éltek. Sok harcot vívtunk a langobardokkal, a legvéresebb csatában még a trónörökösünk is életét vesztette. A langobardok azonban e győzelem után sem csillapodtak le, és végül szövetkeztek a keletről érkező vad avar törzsekkel.
Most már túl öreg vagyok az utazáshoz, de a harchoz is. Ez már az ifjak feladata kellene legyen, de attól tartok, hogy a ránk leselkedő veszély olyan nagy, hogy öreg kezemmel még utoljára ki kell vonnom kardomat.
Nyakunkon az ellenség!!!!