/media/uploads/2024/10/07/8.mp3
Éppen csak hogy férjhez mentem és első gyermekemet vártam, amikor az uram Attila oldalán elindult napnyugatnak. Azt beszélték, hogy egy nőszemély miatt kellett újból fegyvert fognunk. A római császár nővére, a Konstantinápolyba száműzött Honoria, állítólag gyűrűt és levelet küldött Attilának, melyben kérte, hogy segítsen visszaszerezni jussát. Mivel Attila biztos volt benne, hogy Honoria, aki amúgy igazi szépség hírében állott, a gyűrűvel kezét ígéri neki, nem sokat gondolkodott, hanem hatalmas sereggel Galliába indult. Ez volt az uram első hadjárata, így, hazatérve, a legapróbb részletekig elmesélt mindent, amit látott és megélt.
Sok római várost meghódítottunk. Mindegyiket felsorolta, de annyira bonyolult neveik voltak, hogy csak Augusta Treverorumot és Argentoratumot tudtam megjegyezni.
A legvéresebb csatát a catalaunumi mezőn vívták, ahova a világ minden tájáról sereglettek a népek. A rómaiakat Aetius vezette, aki hadifogolyként a hunok között nőtt fel. Oldalán számos nép harcolt: a vizigótok Theodoridus vezetése alatt, ezen kívül alánok, burgundok és frankok. Attila zászlaja alatt gyülekeztek a hunok által hódoltatott népek: a gepidák Ardarik vezetésével, az osztrogótok, a szkírek, a rugiak és a herulok.
A küzdelem rettenetes volt, amilyet még nem látott a világ, és bármily tapasztalt harcos is lett légyen valaki, soha ahhoz foghatót nem élhetett meg. Hazatéréskor még a meglett férfiak is szörnyülködve mesélték, hogy a harcmezőn csörgedező patakocska annyira megduzzadt a vértől, hogy valóságos áradattá vált, és akik szomjaztak, kénytelenek voltak a vérrel kevert vízből inni. Ezúttal a sors nem nekünk kedvezett, és Attila, hogy életét mentse, vissza kellett vonuljon a szekerekből épített táborába. Belekből és csontokból a jósok már előre megjövendölték a harc kimenetelét, és figyelmeztették Attilát, hogy a csatát el fogja veszíteni, az ellenség vezére viszont az életével fog fizetni. Szerencsétlenségünkre, Attila annyira akarta Aetius halálát, hogy képes volt mindent kockára tenni. A jóslat beigazolódott, azonban nem Aetius, hanem Theodoridus, a vizigótok királya hullt el a csatában.
Seregünk hazatérése után nem sokáig örülhettem az uramnak. Tavasszal újra hadba hívták a férfiakat, ezúttal Itália felé, ahol elfoglalták az addig bevehetetlennek hitt Aquileia városát. Azt mesélték, hogy nem sokkal ezután követség érkezett Rómából, amelyet egyenesen az egyházuk feje, Leó vezetett, aki öreg és bölcs ember hírében állott. Senki nem tudja mit beszéltek Attilával, csak azt, hogy végül a mieink mindannyian hazatértek.