/media/uploads/2024/10/07/6.mp3
Nemcsak a rómaiak küldtek hozzánk követeket, hanem mi is küldtünk időnként hozzájuk. Az volt a feladatuk, hogy szükség esetén látogassanak hol Rómába, hol Konstantinápolyba, hogy kialkudják a békét. A mieink lovakat és más drága ajándékokat vittek, majd arannyal és mesés ékszerekkel megrakodva tértek haza, melyeket azután a mi uraink és azok családtagjai viseltek. Apám egyik testvére Edika kíséretébe tartozott, akit Attila Konstantinápolyba küldött Theodosius császárhoz követségbe. Az egész család nagyon büszke volt rá!
Ahogy már mondtam, a férfiak gyakran mentek harcolni az Isztroszon túlra a keletrómaiak ellen. Mindannyiszor gazdag hadizsákmánnyal tértek vissza, és úgy megrémítették a rómaiakat, hogy azok bármit megadtak volna, csak hogy békén hagyják őket. Apámnak volt is egy szavajárása: senkinek nincs olyan mély erszénye, mint a konstantinápolyi császárnak!