A Bácsi–Münich-ház a kora újkori Kolozsvár egyik jellegzetes kereskedőháza volt, melynek a Fő tér felé nyitott padlástere az árubálák beemelésére és tárolására szolgált. Az épület Kolozsvár Fő terének északi során állt (ma Unirii tér 21. szám). A ház a XVI. század elején a város második erődítésének kiépítését követően az Óvár egykori védősáncában épült, miután az Óvár védőfalai elvesztették hadászati jelentőségüket. A korábbi épületet 1571-ben a két tulajdonosa, Bácsi Péter és Münich (Barát) Péter építtette át reneszánsz stílusban, melynek eredménye egy háromszintes, jellegzetes reneszánsz lakóház lett, boltozott helyiségekkel, Bácsi Péter monogramjával díszített nyíláskeretekkel és az udvari homlokzatot tagoló, korlátbábos tornáccal. Az épületet 1909-ben Püspöky Miklós kereskedő vásárolta meg, aki lebontatta, majd épületdíszítő faragványait több éves huzavonát követően az Erdélyi Múzeum-Egylet Érem- és Régiségtárának adta el. A fenti faragványok közül kiemelkedő jelentőségű a ház egykori szekérkapuja, melynek Seneca egyik szentenciáját idéző felirata és összefonódó, meztelen férfialakokat ábrázoló domborműve az épület egykori funkciójára, a fogadóra utal. Az épület főhomlokzatának ablakai a Wolphard–Kakas-ház Wolphard István által megrendelt udvari ablakaihoz hasonlítanak, melyeket Szécsi Seres János kolozsvári kőfaragó készített.
(Illusztráció) Sárdi István: Kolozsvár Fő tere, részlet, olaj, vászon, 1849 (Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum)
(Illusztráció) A Fő tér északi oldala, ismeretlen fényképész, XIX. század második fele (Octavian Goga Megyei Könyvtár, Különgyűjtemények)