Ifj. Simai Domokos, Békés megye ügyészének és több megye bírájának síremléke eredetileg két részból állt, mely egy szárnyas géniusz szobrából és az azt alátámasztó sírfeliratból tevődött össze. Ma már csak a térdeplő, urnára támaszkodó, szárnyas géniusz alakja maradt meg. Jobb kezében babérkoszorút tart, a beteljesedett élet szimbólumaként, bal kezében egy lefelé fordított, kialudt fáklyát, mely az elmúlást jelképezi. Ez az ikonográfiai típus a 19. század első négy évtizedében számos erdélyi síremléken megfigyelhető. A barokk drámai nyelvezetével szemben, melyben a halál félelmetes gondolatként jelent meg, ezek a korai klasszicista emlékek újfajta halálképet mutatnak be, melyet az örök, nyugodt álmot megélő, ábrándozó géniuszok személyesítenek meg. Ifj. Simai Domokos síremléke Erdély késő klasszicista, szerényebb kivitelezésű emlékei közé sorolható. Jelentősége abban rejlik, hogy a 18. század végén és a következő század elején Kolozsváron letelepedő örmény kereskedőréteg egyik kiemelkedő tagjának állít emléket.
A minorita templom főhomlokzata 1869-ben, Ferenc Veress fényképe.