A bonchidai Bánffy-kastélyt báró Bánffy Dénes (kb. 1630–1674), Kolozs és Doboka vármegyék főispánja, Kolozsvár, Szamosújvár és Somlyó főkapitánya építtette 1660 és 1674 között, késő reneszánsz stílusban. A reneszánsz kastély téglalap alaprajzú, kaputoronnyal és hengeres saroktornyokkal épült együttes volt. A XVII–XVIII. század fordulóján a munkálatokat fia, gróf Bánffy György (1661–1708), a Habsburg-korszak első erdélyi kormányzója folytatta. A XVIII. század eleji Habsburg-ellenes felkelések során az épületet többször feldúlták. A XVIII. század közepén gróf Bánffy Dénes (1723–1780), Bánffy György kormányzó fia újjáépíttette és kibővíttette az épületet, részben megőrizve a reneszánsz kastélyt, melyet egy barokk díszudvarral egészített ki. Az új épületet Ovidius Metamorphoses című művének mitológiai alakjait ábrázoló szoborsorozat díszítette, amelyet 1751 és 1753 között Erdély egyik legjelentősebb barokk szobrásza, a kolozsvári Johann Nachtigall készített. A bonchidai szoborcsoport a világi barokk szobrászat legimpozánsabb együttese volt Erdélyben, melynek témája a korszak számos művészeti műfajában elterjedt. A bonchidai szobrok jellegzetessége az alakok érzelmeinek drámai, realisztikus megjelenítése, különös hangsúllyal a szenvedés és a fájdalom kifejezésére. A második világháború végén 1944-ben a visszavonuló német csapatok felgyújtották a kastélyt, elpusztítva a bútorokat, a portrégalériát, a levéltárat és a családi könyvtárat. Az épületet 1948-ban államosították, majd állapota rohamosan romlott. A pusztuló épület szobrainak egy részét 1981-ben szállították a múzeum kőtárába.
(Illusztráció) A kastély főkapuja, Fotofilm, 1940-es évek