Az építkezéseket a neves diplomata, Kakas István, Wolphard István özvegyének, Münich (Barát) Zsófiának második férje folytatta. Kakas István az 1590-es években fejezte be a munkálatokat, melyek során tovább bővítette a házat a telek hosszában. Szintén neki tulajdonítható a zodiákus terem boltozatának a befejezése is, mely során leegyszerűsítette a Wolphard István által tervezett eredeti díszítőprogramot és a saját címerét ábrázoló zárókővel egészítette ki. A Wolphard Adorján megrendelésére készített nyíláskeretek Kolozsvár első és egyben legértékesebb reneszánsz kőfaragványai közé tartoznak. A ház Wolphard István-korabeli faragványait a kolozsvári kőfaragó műhelyek egyik leghíresebb mesterétől, Szécsi Seres Jánostól rendelték meg, aki a munkálatok közben, 1579-ben hunyt el, így a elkezdett munkákat az apjuk műhelyében dolgozó fiai fejezhették be. A főhomlokzatot és a Fő tér felőli első helyiségeket 1894-ben az épület akkori tulajdonosa, Szathmáry György ötvösmester lebontatta, majd a ház építészeti elemeit 1895-ben az Erdélyi Múzeum-Egylet Érem- és Régiségtárának adta el.
(Illusztráció) Az épület földszinti alaprajza, Pákei Lajos felmérési rajza, XIX. század vége
(Illusztráció) Az épület emeleti alaprajza, Pákei Lajos felmérési rajza, XIX. század vége